Willibrord egy szerzetesből lett érsek, aki évtizedeken át hirdette az evangéliumot a frízek között, és egy új keresztény közösség alapjait rakta le.
658-ban született Northumbriában. Már fiatalon szerzetesi életet választott, majd tanítói és lelki felkészülése után missziós útra indult, hogy olyan emberek között hirdesse a hitet, akik még nem ismerték Krisztust.
690 körül tizenegy társával Frízföldre érkezett. Nemcsak prédikált, hanem közösségeket szervezett, templomokat és kolostorokat alapított, így a hit tartósan gyökeret verhetett.
Rómával szoros kapcsolatot épített ki, és ő lett az első olyan hithirdető, aki pápai misszionáriusi címet kapott. Később Utrecht első püspöke, majd a frízek érseke lett.
Utolsó éveiben sok nehézséget és visszaesést is megélt, de nem adta fel küldetését. Halálakor egy olyan vidéket hagyott hátra, amelynek nagy része már befogadta a kereszténységet.
739. november 7-én halt meg Echternachban szerzetesei körében. Életműve évszázadokon át hatással volt Európa egyházi történetére.