Willibald angolszász nemesből lett zarándok szerzetes és püspök, aki Európát és a Szentföldet bejárva végül Eichstätt lelki újjáépítője lett.
701 körül született Wessexben, és már fiatalon kolostorban nevelkedett, ahol a szerzetesi élet eszménye formálta.
Egy fogadalom és családi elhatározás után testvérével és apjával Rómába indult, ám az út során édesapjuk meghalt.
Szentföldre zarándokolt, Jeruzsálemben és Konstantinápolyban is éveket töltött, majd visszatért Itáliába.
Montecassinóban segített a bencés élet megújításában, és a vendégszeretet példaképeként szolgált.
Szent Bonifác hívására Bajorországba ment, majd Eichstätt püspöke lett, ahol missziós központot és új keresztény közösséget épített.
787-ben halt meg, életét az egyházépítés, a zarándoklat és a szolgáló vezetés határozta meg.