Életművét feloszlatták, őt börtönbe zárták, mégsem adta fel. Az általa alapított közösség ma is világszerte működik.
Az angliai katolikusüldözések idején született. Gyermekként azt látta, hogy családja papokat bújtat, rokonai pedig a hitük miatt szenvednek börtönt.
Fiatalon kolostorba lépett, de hamar felismerte: Isten nem elzárt életre, hanem emberek közé küldi.
„Istennek terve van velem.”
Ez a felismerés vezette arra, hogy iskolákat alapítson, lányokat neveljen, betegeket segítsen, és olyan női közösséget hozzon létre, amely aktívan szolgálja a világot.
Elképzelése sokaknak túl újnak tűnt. Rendjét bírálták, őt magát üldözték, sőt egy időre eretnekként fogságba is vetették.
Szabadulása után sem keseredett el. Újrakezdte a munkát, új közösségeket szervezett, és továbbra is a lányok keresztény neveléséért dolgozott.
1645-ben Angliában halt meg. Amit életében nem ismertek el, azt később az Egyház is értéknek látta: közössége ma is több országban működik.