Volt egy püspök, akit ellenségei gyűlöltek, ő mégis szeretettel válaszolt nekik. Szalézi Szent Ferenc megmutatta, hogy a szelídség nem gyengeség, hanem rendkívüli erő.
Szalézi Ferenc nemesi családban született Franciaországban. Fiatalon sok kérdéssel és belső küzdelemmel találkozott, de végül a papi hivatást választotta, pedig családja más életet szánt neki.
Papként egy olyan vidékre küldték, ahol a vallási megosztottság miatt sokan eltávolodtak a katolikus hittől. Nem erővel akart meggyőzni másokat: beszélgetésekkel, írásokkal és türelemmel közeledett hozzájuk.
Sikerei után püspökké választották. Mindenkit szolgált: gazdagokat, szegényeket, egyszerű embereket és előkelőket is. Kortársai szerint valóban mindenkinek mindene lett.
Írásai milliók lelki életére hatottak. A Bevezetés a lelkiéletbe című művében azt tanította, hogy a szentség nem csak szerzetesek vagy papok útja, hanem minden emberé lehet.
„Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel.”
Ezzel a mondattal egész életének üzenetét foglalta össze: a szeretetteljes hozzáállás gyakran jobban megváltoztatja az embereket, mint a keménység.
Egy alkalommal valaki éjszakákon át zaklatta őt háza előtt. Amikor mások bosszút akartak állni, Ferenc inkább együtt érzett a támadóival, és végül kedvességével békítette meg őket.
Halála után tanításai tovább éltek. 1877-ben egyháztanítóvá nyilvánították, mert az emberekhez szóló egyszerű, mégis mély bölcsessége máig hat.