Nem ők írták a történelem legismertebb fejezeteit, mégis nélkülük Pál apostol küldetése egészen másként alakult volna.
Timóteus és Titusz Pál apostol legközelebbi munkatársai közé tartoztak. Városról városra vitték az evangéliumot, közösségeket erősítettek meg, és akkor is helytálltak, amikor a feladat különösen nehéz volt.
Timóteus fiatalon csatlakozott Pálhoz. Nem a saját hírnevét kereste, hanem minden erejével azon dolgozott, hogy mestere szolgálatát segítse. Később Efezus püspöke lett.
„Gyere, siess mielőbb!... A könyveket is, főleg a pergamen tekercseket.”
Ezt a személyes kérést Pál római börtönéből írta Timóteusnak. Kevés bibliai rész mutatja meg ennyire emberközelből, milyen mély bizalom és barátság kötötte össze őket.
Titusz pogány származású keresztény volt. Kiváló béketeremtőként sikerült rendeznie a korintusi közösség viszályait, majd Pál rábízta a nehéz természetű krétai hívek vezetését is.
A hagyomány szerint Timóteus vértanúhalált szenvedett Efezusban, Titusz pedig hosszú élet után Krétán halt meg. Mindketten tovább vitték azt a küldetést, amelyet Páltól kaptak.