Róma egyik leggazdagabb asszonya volt. Élete végére annyit adott a szegényeknek, hogy szinte semmije sem maradt.
Paula előkelő római családban született. Fiatalon férjhez ment, öt gyermeket nevelt, és fényűző életet élt.
Férje halála után azonban teljesen megváltozott az élete. Lemondott a fényűzésről, imádságban élt, és vagyonát egyre inkább a szegények szolgálatába állította.
„Amint férjemnek és a világnak tetszettem, úgy akarok ezután Krisztusnak tetszeni.”
Rokonai bolondnak tartották, mert szerintük eltékozolta a családi vagyont. Ő úgy válaszolt: gyermekeire Krisztus irgalmát hagyja örökségül.
385-ben lányával, Eusztochiummal a Szentföldre indult. Felkereste Jeruzsálemet, Betlehemet és az egyiptomi remetéket, majd végleg Betlehemben telepedett le.
Kolostorokat és zarándokházat épített, ahol szerzetesek, szerzetesnők és zarándokok találtak otthonra. Mindenkit szolgált, önmagát tartotta a legutolsónak.
Annyira bőkezű volt, hogy néha még kölcsönt is kért, csak hogy senkit ne kelljen üres kézzel elküldenie. A Szentírást kívülről tudta, ebből merített erőt egész életében.
404-ben Betlehemben halt meg. Kívánsága teljesült: szinte teljes szegénységben távozott, miután egész életét Krisztusnak és az emberek szolgálatának adta.