Ly András kínai pap egy üldözött egyházat szolgált évtizedeken át: tanított, közösségeket épített, naplót vezetett, és akkor sem adta fel, amikor börtön, menekülés és betegség kísérte életét.
1692-ben született Kínában. Már fiatalon kapcsolatba került a misszionáriusokkal, akik felismerték tehetségét. Latinul tanult, majd hosszú képzés után 1725-ben pappá szentelték.
Papként olyan időszakban szolgált, amikor a keresztényeket gyakran üldözték. Menekülnie kellett, börtönt is viselt, mégis újra és újra visszatért a rábízott közösségekhez.
Szecsuán hatalmas területén több ezer keresztényt gondozott. Nemcsak prédikált, hanem tanított, szervezett, könyveket írt, és segített abban, hogy a kis közösségek megőrizzék hitüket.
Legnagyobb öröksége egy részletes napló lett, amelyben éveken át feljegyezte a misszió életét, az üldözéseket és a keresztények mindennapjait. Ez ma különleges történelmi forrás.
Idős korában is szolgált. Betegsége és a veszélyek ellenére még kisszemináriumot is alapított, hogy legyenek új kínai papok, akik továbbviszik a hitet.
A lelkipásztorkodás és a papi hivatal a művészetek művészete.
Ezzel a vallomással mutatta meg élete lényegét: tudta, hogy a szolgálat nehéz, mégis alázattal és kitartással végezte.
1774. január 23-án halt meg 82 éves korában. Élete egy olyan ember példája lett, aki nem hősi gesztusokkal, hanem hűséges mindennapi munkával tartott meg egy közösséget.