Kijevi Vlagyimir pogány fejedelemből a Kijevi Rusz keresztény hitre térítő uralkodójává vált, aki egész népét megkereszteltette.
A Dnyeper és az Ilmen-tó vidékén élő szláv törzsek a normann behatolások és kereskedelmi útvonalak hatására formálódtak egységesebb közösséggé.
Vlagyimir a Rurik-nemzetségből származott, testvérei elűzték, majd skandináv csapatokkal tért vissza, és elfoglalta Kijevet.
Uralkodása elején a pogány kultuszokat erősítette, de felismerte a kereszténység politikai és lelki erejét is.
A bizánci császárok segítséget kértek tőle, cserébe Anna hercegnő kezéért és a keresztség felvételéért.
Vlagyimir megkeresztelkedése után ledöntette a bálványokat, és templomokat építtetett Kijevben és országszerte.
A kereszténység államvallássá vált, és a fejedelem egész népét a keresztség felvételére vezette.
A boldog Vlagyimir fejedelem megszabadult az ördög szolgálatából, és Istenhez tért.
Halála után a krónikák új korszak nyitójaként emlékeznek rá, sokan a „második Konstantin”-nak nevezték.