A püspök, aki nem hagyta el egyházát a fenyegetések ellenére sem: Gojdics Péter Pál a kommunista diktatúra börtönében halt meg, mert hűséges maradt a hitéhez.
1888-ban papi családban született. Tanulmányai után 1911-ben pappá szentelték, majd néhány év múlva a bazilita szerzetesi rendbe lépett, ahol a Pál nevet kapta.
1927-ben, mindössze 39 évesen püspökké szentelték. Szolgálata alatt iskolákat, árvaházat és új közösségeket alapított, különösen a rászorulók segítését tartotta fontosnak.
A második világháború idején zsidó emberek mentésében is részt vett, amiért később a Jad Vasem Intézet a Világ Igaza kitüntetéssel ismerte el.
1950-ben a kommunista hatalom betiltotta a görögkatolikus egyházat Csehszlovákiában. Gojdics püspök megtagadta, hogy átadja székesegyházának kulcsait, ezért letartóztatták.
Hazaárulással és kémkedéssel vádolták, majd életfogytiglani börtönre ítélték. Felajánlották neki a szabadságot, ha elszakad a pápától és elfogadja az állam által támogatott egyházi vezetői szerepet, de ő ezt visszautasította.
„Nem akarok mást, csak azt, hogy hű maradjak Istenhez és az Egyházhoz.”
Hosszú fogság és embertelen körülmények után 1960-ban, 72 éves korában hunyt el a börtönkórházban. Halála után rehabilitálták, és emléke ma is a hithez való hűség példája.
2001-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta a kommunista üldöztetés vértanú püspökét.