Két lengyel származású remete, Szent András és tanítványa, Benedek a zoborhegyi és szkalkai magányban élve az önsanyargatás és a hit radikális példájává váltak.
Szent András (Zoerardus) a 10. században Lengyelországból érkezett Magyarországra, ahol a zoborhegyi bencések közé került, majd a Szkalka nevű barlangban remeteéletet kezdett.
Életét szigorú önfegyelem jellemezte: kevés ételt fogyasztott, alvását mesterséges eszközökkel korlátozta, és testét folyamatos munkával és böjttel edzette.
„Egész életét Isten szolgálatának szentelte a magányban.”
Végül kimerültségben halt meg szkalkai barlangjában, ahol tanítványa, Benedek később tovább vitte életformájának örökségét.