Szent Bonaventura a ferences rend egyik legnagyobb teológusa és vezetője volt, aki a hitet, az értelmet és a szeretetet egységben élte meg.
Bagnoregióban született 1217/18 körül, eredetileg János néven. Gyermekkorában súlyos beteg lett, és a hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc közbenjárására gyógyult meg.
Egyetemi tanulmányait Párizsban végezte, majd a ferences rendbe lépett, ahol a Bonaventura nevet kapta. Hamar a rend egyik kiemelkedő tanárává vált.
1257-ben a ferences rend általános főnökévé választották, és több mint másfél évtizeden át vezette a rendet nehéz belső viták közepette.
Feladata a rend egységének megőrzése volt a szegénység értelmezése körüli viták idején, amit bölcsességgel és szelíd tekintéllyel oldott meg.
Tanított és prédikált Európa több országában, miközben mély teológiai műveket írt, amelyekben a Szentírást tekintette a legfőbb forrásnak.
1265-ben felajánlották neki a yorki püspökséget, de visszautasította. Később bíborossá és albánói püspökké nevezték ki.
„Az ember csak akkor jut el Istenhez, ha a szeretet egységet teremt benne.”
A II. lyoni zsinat előkészítésében is részt vett, ahol fontos szerepe volt a görög és latin egyház uniójának előmozdításában.
A zsinat idején megbetegedett, és 1274. július 15-én Lyonban meghalt. Később szentté avatták, és az Egyház doktora lett.