Egy római pap volt, aki azt hirdette: nemcsak a papoknak, hanem minden kereszténynek küldetése van a világban.
Gyerekként még gyenge tanulónak tartották. Kitartó imával és szorgalommal azonban hamar a legjobbak közé került.
Pappá szentelése után tanított, gyóntatott, esti iskolát alapított a szegény fiataloknak, és egész életét a rászorulók szolgálatára tette fel.
„Istent keresem egyedül, egyedül, egyedül!”
Ez nemcsak egy szép mondat volt számára. Haldoklókhoz, elítéltekhez és a legreménytelenebb emberekhez is elment, hogy reményt vigyen nekik.
Bántották, félreértették, sőt saját kezdeményezéseit is betiltották egy időre. Nem harcolt vissza, hanem türelemmel folytatta a munkáját.
Legnagyobb álma az volt, hogy papok, szerzetesek és világi hívek együtt dolgozzanak az evangéliumért. Ebből született meg a Katolikus Apostolság Társasága.
Élete végén egy fázó embernek adta a köpenyét. Ő maga megfázott, tüdőgyulladást kapott, és néhány nappal később meghalt.
1950-ben boldoggá, 1963-ban szentté avatták. Gondolata, hogy minden keresztény apostol lehet, ma is emberek millióit inspirálja.