Egy olasz apácát éveken át csalónak, betegnek és megszállottnak tartottak. Ma a katolikus misztika egyik legkülönlegesebb szentje.
Orsola Giuliani jómódú családban született Olaszországban. Már gyermekkorában szokatlanul mély kapcsolatot érzett Jézussal és a Szűzanyával.
Tizenhét évesen több előnyös házassági ajánlatot is visszautasított, majd apja tiltakozása ellenére belépett a kapucinus apácák közé. Ekkor kapta a Veronika nevet.
Imádság közben egyre erősebben élte át Krisztus szenvedését. Látomásai voltak, később pedig testén is megjelentek a töviskorona és a kereszthalál sebhelyei.
Harminc éven át viselte a stigmákat, de minden erejével próbálta elrejteni őket. Nem a különlegességet kereste, hanem az alázatot.
Gyóntatója parancsára részletes naplót vezetett lelki élményeiről. Írásai később tíz kötetben jelentek meg.
Sokan kételkedtek benne. Vizsgálatok, megalázó kihallgatások és büntetések követték egymást. Egy időre még a közösségi életből is kizárták.
Ő azonban nem lázadt. Engedelmes maradt akkor is, amikor igazságtalanul bántak vele, és amikor saját egyházi elöljárói sem hittek neki.
„Örömmel szenvedek Krisztussal az Egyház javára.”
Az évekig tartó vizsgálatok végül igazolták. A tilalmakat feloldották, a nővérek pedig apátnővé választották.
1727. július 9-én halt meg. Életét sokan rendkívülinek tartották, az Egyház pedig végül szentként állította a hívők elé.