1860 júliusában Damaszkuszban keresztények ezreit mészárolták le, köztük ferences szerzeteseket és világi hívőket, akik mind a hitük mellett maradtak.
1860. július 9–12. között a drúzok és a helyi fanatikus tömegek támadást indítottak a damaszkuszi keresztények ellen, a török hatóságok hallgatólagos támogatásával.
A kereszténynegyedben fosztogatás, gyújtogatás és tömeges gyilkosság kezdődött: ezrek haltak meg, köztük papok és püspökök is.
A ferences kolostorban hat pap és két laikus testvér élt, akik békésen szolgálták a helyi közösséget, és nem számítottak támadásra.
Amikor a támadók betörtek, a szerzetesek és a Massabki testvérek a tabernákulum előtt vették magukhoz az Eucharisztiát, és vállalták a vértanúságot.
Massabki Ferenc és testvérei megtagadták a hitük feladását, és inkább a halált választották.
A gvárdián és társai a főoltár előtt imádkozva haltak meg, miután kijelentették, hogy keresztények és készek meghalni a hitükért.
A mészárlás után egy francia katonai beavatkozás vetett véget az erőszaknak, és több száz elkövetőt megbüntettek.
1926. október 10-én XI. Piusz pápa tizenegy vértanút – köztük a damaszkuszi ferenceseket és a Massabki testvéreket – boldoggá avatta.