Antal, az orosz szerzetesség atyja, az Athosz-hegy csendjéből indulva a kijevi barlangokban alapozta meg a keleti szerzetesség egyik legfontosabb központját.
Gyermekkorától a magányos, szemlélődő élet vonzotta, és fiatalon az Athosz-hegyi Eszfigmenon kolostorban lett szerzetes.
Nagy buzgósággal élt imádságban és aszkézisben, majd visszaküldték Oroszországba, hogy ott is elterjessze a szerzetesi életet.
Kijev mellett egy barlangban remeteként élt, ahol hamarosan tanítványok és zarándokok sokasága kereste fel.
A sokaság elől időnként visszavonult, hogy a csendes imádságban maradjon hivatásához hű.
Halála előtt még visszatérhetett eredeti cellájába, ahol életét teljesen Istennek ajánlotta.