Amikor császárok és püspökök engedtek a nyomásnak, Özséb inkább a száműzetést választotta, mint hogy megtagadja hitét.
Szardíniáról származott, Rómában lett pap, majd a 4. század közepén Vercelli püspökévé választották. Hamar az Egyház egyik legtekintélyesebb vezetője lett.
Ekkoriban az ariánus tanítás súlyos megosztottságot okozott. A császár azt akarta, hogy a püspökök elítéljék a niceai hitvallás védelmezőit.
Özséb azonban nem engedett. A milánói zsinaton inkább arra buzdította a püspököket, hogy maradjanak hűek a katolikus hithez.
„Én soha nem írom a nevemet a tanítványom után.”
Ezt akkor mondta, amikor egy eretnek hitvallást akartak vele aláíratni. Inkább vállalta a következményeket, mint hogy lelkiismerete ellen cselekedjen.
A császár száműzetésbe küldte. Éveken át idegen földeken szenvedett, mégis megőrizte hitét és békéjét.
Amikor végre hazatérhetett, nem bosszút keresett. Atanázzal együtt a megbékélésen dolgozott, hogy helyreálljon az Egyház egysége.
Vercelliben papjaival szerzetesi közösségben élt haláláig. A száműzetésben elszenvedett megpróbáltatások miatt a hívek vértanúként tisztelték.