Egy kovács fia lett az a pap, aki emberek ezreit tanította meg újra arra, hogy Isten jelenlétében időt tölteni nem elvesztegetett idő.
Péter-Julián Franciaországban született egy szegény, vallásos családban. Gyermekként különösen vonzotta az Oltáriszentség, és gyakran hosszú időt töltött a templomban imádkozva.
Pap szeretett volna lenni, de édesapja ellenezte. Kivette az iskolából és mesterséget taníttatott vele. Péter azonban titokban tovább tanult, és nem adta fel hivatását.
1834-ben pappá szentelték. Hívei nemcsak prédikációi miatt szerették, hanem azért is, mert látták: valóban azt éli, amit hirdet.
Plébánosként és szerzetesként is sikeres volt, mégis úgy érezte, Isten valami többre hívja. Egyre erősebben foglalkoztatta az eucharisztikus lelkiség megújítása.
1851-ben megszületett benne az elhatározás: olyan közösséget alapít, amelynek középpontjában az Oltáriszentség imádása áll.
Az indulás nehéz volt. Pénz alig volt, jelentkezők sem érkeztek, és sok korábbi társa is bírálta. Eymard mégsem hátrált meg.
Lépésről lépésre létrejött az Oltáriszentségről Nevezett Papok Kongregációja, majd női közösségek és számos eucharisztikus kezdeményezés is kapcsolódott hozzá.
Élete végén konfliktusok, félreértések és betegségek nehezítették útját. Mindezek ellenére rendíthetetlenül bízott Istenben.
1868-ban halt meg. Az általa alapított mozgalom azonban tovább élt, és emberek ezreit segítette közelebb kerülni Krisztushoz.
1925-ben boldoggá, 1962-ben pedig szentté avatták.