Amikor a magyar seregek Augsburg falai alatt álltak, egy idős püspök nem menekült el. A város védelmét szervezte, és ezzel történelmet írt.
Ulrik nemesi családban született Svábföldön. Tanulmányai után egyházi szolgálatba állt, majd 923-ban Augsburg püspökévé választották.
Ötven éven át vezette egyházmegyéjét. Nemcsak templomokat és kolostorokat épített, hanem személyesen járta a falvakat, tanított és igazságot szolgáltatott.
954-ben sikerült kibékítenie a háborúra készülő császárt és fiát. Egyetlen békés megállapodással az egész birodalmat megóvta egy véres belháborútól.
A következő évben a magyarok Augsburg ellen vonultak. Ulrik a falak megerősítését irányította, bátorította az embereket, és imádságra hívta a várost.
A város kitartott, a támadás meghiúsult, és ez jelentősen hozzájárult a lechmezei győzelemhez, amely megváltoztatta Közép-Európa történelmét.
Ulrik reformálta a papság életét, támogatta a szerzeteseket és fáradhatatlanul dolgozott egy erősebb, hitelesebb egyházért.
A szegényeket különösen szerette. Utazásai során tömegek követték, mert tudták: nemcsak meghallgatja őket, hanem segít is rajtuk.
„A hatalmas egyházfejedelem koldus módjára halt meg.”
Halála előtt minden személyes vagyonát szétosztotta. Hamura feküdt a földön, miközben az örök életről olvastak fel neki.
973. július 4-én halt meg. Húsz évvel később ő lett az első ember, akit pápa hivatalosan szentté avatott az egyház történetében.