A gazdag családból származó fiatalember, aki mindent megkaphatott volna, mégis a szegények szolgálatát választotta, és rövid élete alatt ezrek szívét érintette meg.
Pier Giorgio Frassati 1901-ben született Torinóban egy befolyásos olasz családban. Édesapja a La Stampa újság alapítója és politikus volt, otthonuk mégis távol állt a bensőséges vallásos élettől. A fiatal Pier Giorgio saját útját kereste, és a hitben találta meg küldetését.
Egyetemistaként nem a kényelmes élet vonzotta. Bekapcsolódott a katolikus közösségek munkájába, segítette a rászorulókat, és rendszeresen látogatta a szegényeket Torinó utcáin. Pénzét, idejét és energiáját örömmel adta másoknak.
Bár jómódú családból származott, gyakran gyalogolt azért, hogy a vonatjegy árát odaadhassa egy rászorulónak. Előfordult, hogy saját kabátját vagy cipőjét adta oda egy szegény embernek, mert fontosabbnak tartotta mások szükségét a saját kényelménél.
Pier Giorgio szerette a hegyeket, a sportot és a baráti közösséget. Kirándulásai során is jelen volt számára a hit: barátaival együtt imádkozott, beszélgetett Istenről, és megmutatta, hogy az öröm és a keresztény élet nem egymás ellentétei.
A társadalmi igazságtalanságok ellen is felemelte a hangját. Bátran kiállt hite és az emberi méltóság mellett, még akkor is, amikor ez politikai ellenállást vagy veszélyt jelentett számára.
„A jótékonykodás nem elég, társadalmi reformra van szükség.”
Ez a gondolat jól mutatta életének lényegét: nemcsak pillanatnyi segítséget akart adni, hanem olyan világért dolgozott, ahol az emberek valóban figyelnek egymásra.
1925-ben, mindössze 24 évesen gyermekbénulásban meghalt. Családja egy csendes temetésre számított, ám az utcákat több ezer ember töltötte meg: azok jöttek el búcsúzni, akiken életében segített.
1990-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta, és a modern fiatalok egyik példaképének nevezte. Élete azt mutatja, hogy a szentség nem távoli eszmény, hanem a mindennapi szeretet tetteiben is megélhető.