Egy királynő, aki férje hűtlenségei és családi viszályok közepette is a béke és az irgalmasság útját választotta.
Erzsébet II. Endre magyar király dédunokája volt, az Árpád-házhoz is kötődött, és aragóniai királyi családban született.
Tizenkét évesen hozzáadták Dénes portugál királyhoz. Házasságuk politikai okból született, de Erzsébet számára sok szenvedést hozott.
Férje kicsapongó életet élt, de Erzsébet mindezt türelemmel viselte, és férje megtéréséért imádkozott, sőt annak törvénytelen gyermekeit is sajátjaként nevelte.
A királyi családban kitört viszályban Erzsébet lett a béke közvetítője, gyakran a saját fia és férje között is közbenjárt.
Férje haláláig mellette maradt, gondozta betegségében, és elérte, hogy Dénes megtérve halt meg.
Özvegyen vagyonát a szegényekre és kolostorokra fordította, ferences harmadrendiként élt, és zarándoklatokra indult.
Béke közvetítése közben, fia és veje konfliktusának rendezése után Estremozban megbetegedett.
1336. július 4-én halt meg lánya és menye karjai között, teste pedig később zarándokhellyé vált Coimbra városában.
„Istenünk, add meg nekünk, hogy békét teremtsünk magunk körül.”
1626-ban VIII. Orbán pápa avatta szentté, ünnepét pedig július 4-re vették fel a naptárba.