Peru apostola lett, aki érsekként nem hivatalból, hanem gyalog bejárva, személyesen építette újjá az egyházat egy hatalmas, igazságtalan világban.
Turibiusz 1538-ban született Spanyolországban, és jogi tanulmányai után gyorsan magas egyházi és világi hivatalokba került, ahol már fiatalon ismerték jámborságáról és igazságérzetéről.
Amikor II. Fülöp király Limába akarta küldeni érsekként, először vonakodott, mert nem ismerte az Újvilág helyzetét, de végül engedelmességből elvállalta a küldetést.
1580-ban Peruba érkezett, ahol egy hatalmas, több ezer kilométeres egyházmegyét kellett irányítania, súlyos társadalmi igazságtalanságok és feszültségek közepette.
A bennszülötteket gyakran kizsákmányolták, Turibiusz pedig következetesen kiállt mellettük, és az evangéliumot az igazság és az emberi méltóság védelmével hirdette.
Folyamatosan járta az egyházmegyét, saját kezűleg vizsgálta a plébániák állapotát, és több tízezer embert bérmált meg missziós útjai során.
Az indiánok nyelvét is megtanulta, és elérte, hogy a papok is tiszteljék és használják azt a lelkipásztori munkában.
Számos egyházmegyei zsinatot hívott össze, amelyek alapjaiban formálták át a latin-amerikai egyház működését.
Utolsó útján, egy egyszerű indián közösségben halt meg, miközben továbbra is a rá bízott emberek között szolgált.
Halála után a Katolikus Egyház szentté avatta, és a lelkipásztori megújulás egyik legnagyobb alakjaként tartják számon.