Katalin egy svéd nemesi család lánya volt, aki édesanyja, Szent Brigitta oldalán Rómában és Vadstenában a rendalapítás és az egyházi megújulás szolgálatába állt, miközben a szegények és betegek gondozásának szentelte életét.
1331 körül született Svédországban, nyolc gyermek közül negyedikként, egy befolyásos és vallásos nemesi családban.
Gyermekkorát kolostorban nevelték, majd fiatalon férjhez adták, de házasságában is megőrizte szigorú, vezeklő életét.
Apja halála után édesanyja, Szent Brigitta mellett élt, és együtt dolgoztak azon, hogy kolostori és szerzetesi közösséget hozzanak létre Vadstenában.
Rómában súlyos egyházi válság közepette éltek, mégis rendíthetetlenül imádkoztak, vezekeltek és a reform ügyéért dolgoztak.
Szent Brigitta halála után Katalin visszatért Svédországba, és a vadstenai közösség élén apátnőként folytatta a rend megszervezését.
1375-ben ismét Rómába ment, ahol találkozott Sziénai Szent Katalinnal, és részt vett az egyházi reformok előmozdításában.
„Nyomorúságos az életem, bezárva, mint valami állat, miközben mások templomba járnak és táplálhatják lelküket.”
Katalin leveleiben és életében is kifejezte a szenvedést, de nem vesztette el hitét és kitartását az Egyház szolgálatában.
1381. március 24-én halt meg Vadstenában, életét teljesen Isten és az Egyház szolgálatának szentelve.