Flüei Szent Miklós a világi életből teljes visszavonultságba lépett, és remete lett Ranftban, ahol imádságos életével és tanácsaival egész Svájc békéjére hatással volt.
Niklaus von Flüe egy módosabb parasztcsaládban született Svájcban 1417-ben. Már fiatalon vonzotta a magányos imádság és a böjt.
Fiatalkorában katonaként is szolgált a svájci háborúkban, de inkább az imádság és a béketeremtés jellemezte, mint a harc.
Házasságot kötött Dorottyával, és tíz gyermek édesapja lett. Közéleti emberként is nagy tisztelet övezte, bíróként és tanácsosként szolgált.
Bár családja és hivatása boldoggá tehette volna, egyre erősebben érezte a hívást a teljes visszavonulásra és Istennek szentelt életre.
Felesége beleegyezésével 1467-ben elhagyta otthonát, és a Melch-völgybe, majd Ranftba vonult vissza remeteéletre.
Ranftban több mint 19 évet töltött el, és életmódja annyira szigorú volt, hogy szinte csak az Eucharisztiával táplálkozott.
Először gyanakvással figyelték böjtjét és életmódját, de később az emberek megbizonyosodtak hitelességéről, és kápolnát építettek számára.
Nemcsak remete volt, hanem sokan keresték fel tanácsaiért; a békétlenség idején politikai befolyása is jelentős volt Svájcban.
1481-ben tanácsaival hozzájárult a svájci kantonok közti béke helyreállításához, ezért „Klaus testvérként” tisztelték.
Tiszteletét 1649-ben hagyták jóvá, és 1947-ben XII. Piusz pápa avatta szentté. Svájc egyik patrónusa.