Szent Flórián egy római katona volt, aki amikor választania kellett élete és hite között, inkább vállalta a vértanúságot. Ma a tűzvészek és árvizek elleni védelem szentjeként tiszteljük.
Magas rangú katonatiszti családból származott, és maga is a császári hadsereg tisztje lett. Szolgálata idején keresztény lett, majd leszerelése után békés életet élt Noricum tartományban.
Diocletianus császár keresztényüldözése idején megtudta, hogy negyven keresztényt elfogtak Laureacumban. Nem menekült el, hanem útra kelt, hogy segítsen nekik.
Mielőtt a városba ért volna, saját maga vallotta meg, hogy keresztény. Elfogták, megkínozták, majd arra ítélték, hogy kővel a nyakában a folyóba vessék.
A kivégzés előtt egykori katonatársai sem mertek kezet emelni rá. Végül egy fiatal katona lökte a vízbe Flóriánt 304. május 4-én.
„Míg földi fegyvert hordtam, titkon szolgáltam Istenemet... a lelkemnek nem árthatsz, mert az egyedül Istené.”
Ezekkel a szavakkal vallotta meg, hogy a hatalom a testét elérheti, de a hitét nem veheti el tőle senki.
Holttestét egy Valéria nevű özvegy temette el. Sírja fölé később templom épült, amely körül kialakult a híres St. Florian kegyhely.
Tisztelete különösen Ausztriában, Bajorországban és Magyarországon terjedt el. A hagyomány szerint ő oltalmaz a tűz pusztítása ellen.
Képeken gyakran katonaruhában ábrázolják, amint egy égő házra vizet önt. Magyarországon évszázadok óta sok templom és település őrzi emlékét.