Franciaországban elutasították, Kínában börtönbe került, a végén pedig tífuszos betegeket ápolva halt meg. Mégis olyan közösségeket alapított, amelyek ma is élnek.
1730-ban született Lotharingiában. Papként azt látta, hogy a szegény falvak gyermekei alig kapnak hitoktatást és oktatást.
Ezért egyszerű nőket küldött a legeldugottabb településekre tanítani. Kortársai túl merésznek tartották az ötletet, de ebből született meg a Gondviselés Nővérei közösség.
Negyvenhárom évesen Kínába indult misszionáriusnak. Megtanulta a nyelvet, bejárta a hatalmas tartományokat, még fogságba is került, de tovább szolgálta a keresztény közösségeket.
Nemcsak hirdette a hitet: mindenki számára érthető imákat készített, nőket vont be az evangelizációba, és szorgalmazta a kínai papok helyi képzését. Több elképzelése megelőzte a korát.
Sok bírálat érte, ezért tíz év után visszatért Franciaországba. Úgy érezhette, hogy missziós munkája kudarcot vallott.
A francia forradalom idején nővéreivel Trierbe menekült. Ott a tífuszos katonákat ápolta, közben maga is megfertőződött.
1793. május 4-én halt meg, és tömegsírba temették. Munkájának igazi értékét csak később ismerték fel: 1954-ben XII. Piusz pápa boldoggá avatta.