A szerzetesből lett püspök egész életét arra tette fel, hogy megújítsa az egyházat, segítse a rászorulókat, és vezetőként is egyszerű, szolgáló ember maradjon.
Gotthárd 960-ban született egy elszegényedett kolostor környezetében. Már fiatalon kitűnt tehetségével, ezért magas szintű tanulmányokat folytathatott, majd belépett a niederaltaichi kolostorba, ahol pap, később pedig apát lett.
Apátként a szerzetesi élet megújításán dolgozott. Vezetésével kolostorok erősödtek meg, visszatért a fegyelem és a Szent Benedek-i hagyomány követése. Nem hatalomra vágyott, hanem engedelmességből vállalta a rábízott feladatokat.
1022-ben Hildesheim püspökévé választották. Bár egyházi és világi vezető lett, életmódja alig változott: továbbra is egyszerűen élt, távol tartotta magát a politikai hatalmaskodástól, és minden erejével egyházmegyéje javát kereste.
Különösen közel állt hozzá a szegények és betegek sorsa. Személyesen kereste fel a rászorulókat, kórházat és zarándokházat alapított, templomokat építtetett, és gondoskodott arról, hogy az emberek testi és lelki segítséget is kapjanak.
Élete végén ismét a csendes imádság és szemlélődés felé fordult. 1038-ban halt meg, egyházmegyéje pedig olyan atyát gyászolt benne, aki nemcsak irányította, hanem valóban szolgálta is az embereket.
1131-ben II. Ince pápa szentté avatta. Tisztelete messze túlnőtt Hildesheim határain, és nevét őrzi többek között a Szent Gotthárd-hágó és a magyarországi Szentgotthárd városa is.