A grúz fejedelemasszony, aki férje és családja ellenében is kitartott keresztény hite mellett, hat év fogságot vállalt, és mártírként halt meg.
Szent Zsuzsanna örmény főnemesi családból származott. Apja, Szent Vardan Mamikonian a keresztény hitért és népéért adta életét, így lánya is olyan örökséget kapott, amelyben a hit nem puszta hagyomány, hanem életre szóló döntés volt.
Férje, Varsken grúz fejedelem politikai előnyökért elhagyta a kereszténységet, és a perzsa vallást akarta családjára is kényszeríteni. Zsuzsanna azonban nem volt hajlandó megtagadni hitét.
Elhagyta a palotát, templomba vonult, és imádságban keresett erőt. Bár többször próbálták visszahívni férjéhez, végül csak úgy tért vissza, hogy magával vitte az evangéliumot és a vértanúk történeteit.
Varsken kegyetlenül bánt vele: megverte, bezáratta, majd évekre föld alatti fogságba vetette. Zsuzsanna azonban a szenvedések között is imádkozott, böjtölt és hű maradt ahhoz, amiben hitt.
Hat év börtön után már teste teljesen legyengült. Közben még gyermekei is eltávolodtak tőle, de amikor újra arra kérték, hogy tagadja meg hitét, akkor is ugyanaz maradt: állhatatos.
„A hitet nem adom fel, még ha az életembe kerül is.”
Zsuzsanna 475-ben halt meg fogságában. Életének története a grúz kereszténység egyik legrégebbi fennmaradt írásában maradt ránk, és mind a grúzok, mind az örmények közös szentként tisztelik.