Antiochiai Szent Ignác püspök életét a hit és a hűség határozta meg: miközben Rómába hurcolták, hogy vadállatok elé vessék, leveleivel még útközben is erősítette a keresztényeket.
Az 1. század közepén született Szíriában, és Antiochia püspöke lett. Olyan időben vezette közösségét, amikor a keresztényeknek nemcsak belső vitákkal, hanem üldözésekkel is szembe kellett nézniük.
Ignác nemcsak irányította az Egyházat, hanem valódi pásztorként gondoskodott az emberekről. Hét fennmaradt levelében a hitről, az egységről és Krisztus követéséről tanított.
Traianus császár idején elfogták, majd Rómába vitték, ahol halálos ítélet várt rá. Útközben katonák őrizték, mégis minden lehetőséget megragadott, hogy bátorítsa a keresztény közösségeket.
„Én Isten gabonája vagyok, és a vadállatok foga őröl, hogy tiszta kenyér lehessek.”
Ezekkel a szavakkal fejezte ki, hogy a szenvedést nem vereségnek, hanem Krisztushoz vezető útnak látja. A római keresztényeket arra kérte, ne próbálják megmenteni őt, mert életét teljesen Istennek akarta adni.
Rómába érkezve az arénába vitték, ahol vadállatok végeztek vele. Halála után azonban tanítása és levelei tovább éltek, és évszázadokon át példát adtak a hithez való hűségre.
Nevét a hagyomány szerint azért is illették a Theophorosz, vagyis „Istenhordozó” névvel, mert egész életével Krisztust akarta hordozni és megmutatni másoknak.