Contardo Ferrini világhírű jogtudós és egyetemi professzor volt, aki egy olyan korban is nyíltan élte keresztény hitét, amikor ezért sokan gúnyolták.
1859-ben született Milánóban. Tehetséges gyermek volt, de életét egy mély lelki fordulat változtatta meg: első szentáldozása után teljes szívvel Isten felé fordult.
Nem pap lett, hanem tudós. A római jog kutatójaként több egyetemen tanított, több nyelvet megtanult, és több mint kétszáz tudományos munkát írt.
Környezetében sokan furcsának tartották mély vallásosságát. Ő azonban nem elrejtette hitét, hanem professzorként, tanárként és emberként is példát mutatott vele.
Ferrini számára a tudomány és a hit összetartozott. A jogban nemcsak szabályokat látott, hanem az Istentől eredő erkölcsi rend keresését.
„Egy örök, kimondhatatlan szövetség napja ez, s ennek következtében nem akarunk többé mást, csak a jót, mindig csak a jót és mindenféle jót.”
Ezt a gondolatot már fiatalon megfogalmazta: életének célja az volt, hogy szeretettel válaszoljon Isten szeretetére.
Naponta imádkozott, a szentségház előtt hosszú időt töltött, miközben tudományos munkájában is rendkívüli eredményeket ért el.
1902-ben egy betegség következtében halt meg. Ismerősei már életében úgy tekintettek rá, mint egy olyan emberre, akiben a hit és az értelem különleges egységet alkotott.
1947-ben XII. Pius pápa boldoggá avatta, és „korunk katolikus férfi mintaképének” nevezte.