Kevés biztos adat maradt fenn róla, mégis az egész kereszténység ismeri a nevét: Szent Lukács orvosként és evangélistaként Jézus szeretetének és irgalmának üzenetét adta tovább a világnak.
Lukács eredetileg orvos volt, akit Szent Pál is szeretettel említ: „Lukács, a kedves orvos”. Pontossága és tudásszomja késztette arra, hogy utánajárjon mindannak, amit Jézusról hallott.
Nem egyszerűen történeteket akart lejegyezni. Tanúkat keresett, kérdezett, gyűjtött, és így született meg az egyik evangélium, valamint az Apostolok Cselekedetei könyve is.
Lukács különösen közel érezte magához a szenvedő embereket. Evangéliumában Jézust úgy mutatja be, mint aki gyógyít, megbocsát, és reményt ad azoknak, akik elvesztek.
Szent Pál munkatársaként missziós útra is kelt, és akkor is mellette maradt, amikor az apostol már fogságban volt. Pál utolsó leveleinek egyikében ezt írja: „Csak Lukács van velem.”
„Csak Lukács van velem.”
A hagyomány szerint Lukács később püspökként szolgált, majd vértanúként halt meg. A keresztény művészetben a festők védőszentjeként is tisztelik, mert a hagyomány neki tulajdonítja Mária egyik ősi képének elkészítését.
Öröksége ma is él: megmutatta, hogy a tudás, az együttérzés és a hit együtt képes maradandót alkotni.