Egy királyfi lemondott a vagyonról, pásztorként dolgozott, majd remeteként vált egész Európa egyik legkedveltebb szentjévé.
Vendel előkelő ír-skót családban született. Míg apja vezetőt látott benne, ő egyre inkább az imádság és az Istennek szentelt élet felé vonzódott.
Hogy eltávolítsák a tanulástól, nyájak őrzését bízták rá. A magányos mezőkön azonban még erősebb lett benne a remeteség utáni vágy.
Barátaival zarándokútra indult Rómába. A Szentföldre a háborúk miatt már nem juthattak el, ezért Trier közelében telepedtek le remeteként.
Koldulás közben egy gazda szemére vetette, hogy dolgoznia kellene. Vendel ezért pásztornak állt, és olyan hűséggel gondozta az állatokat, hogy hamar minden nyáját rábízták.
A legendák szerint Isten különleges jelekkel erősítette meg: forrás fakadt imájára, és olyan dolgok történtek vele, amelyeket a környezete csodának tartott.
Gazdája végül belátta, hogy Vendel nem munkakerülő, hanem valóban Isten embere. A remete köré tanítványok gyűltek, akik később elöljárójukká, majd apáttá választották.
617 körül halt meg. Sírjánál hamarosan kápolna épült, amelyből ismert zarándokhely lett.
Évszázadokon át főként a betegek és az állattartók kérték közbenjárását. Tisztelete annyira elterjedt, hogy Európa-szerte több mint 1500 templomot ajánlottak oltalmába.