Rendet alapított a szegény lányokért. Később saját művéből eltávolították, mégis hűséges maradt egész életében.
Francia nemesi családban született, de már fiatalon nem a rang vagy a vagyon érdekelte. Mély imaéletet élt, és szerzetesi hivatásról álmodott.
Végül nem a Kármelbe lépett be, hanem nagybátyja kérésére közösséget alapított. A környék szegény gyermekeinek nevelését és segítését tekintette küldetésének.
Közössége gyorsan növekedett. Iskolákat, árvaházakat és műhelyeket hoztak létre, a nővérek pedig a szolgálat mellett állandó szentségimádást végeztek.
Ekkor váratlan fordulat következett. Egy nővér hamis vádakkal elhitette mindenkivel, hogy az alapítónő rosszul vezeti a rendet és anyagi csődbe sodorja.
Mária-Terézia még lelki vezetője tanácsára is lemondott tisztségéről. Nemcsak a vezetést veszítette el, hanem végül a saját alapítású kongregációból is kizárták.
„Mindig arra törekedett, hogy lehetőleg ne vegyék észre és felejtsék el.”
Ez lett életének egyik legnehezebb, de legszentebb időszaka. Panasz helyett alázattal fogadta a megaláztatásokat, és egy másik rend egyszerű nővéreként élt tovább.
1889-ben halt meg. Halála után hamar kiderült az igazság: utódját leváltották, a csalások lelepleződtek, Mária-Terézia nevét pedig teljesen rehabilitálták.
Akiket egykor félrevezettek ellene, később tisztelettel őrizték emlékét. 1946-ban boldoggá avatták.