Szent Sebestyén a keresztény hagyomány egyik legismertebb vértanúja, akit a pestis és járványok idején is segítőszentként tiszteltek. Katonaként a császári testőrségben szolgált, hitéért végül vértanúhalált halt, alakja pedig gyorsan egész Európában tisztelet tárgya lett.
Tisztelete már a 4. századtól kimutatható, Rómában a Via Appia menti katakombákhoz kötődik, ahol már korán bazilikát emeltek a nevére. Kultusza gyorsan elterjedt, különösen Milánó és Róma között.
A hagyomány szerint Diocletianus és Maximianus idején szolgált Rómában, mint megbecsült katonatiszt. A keresztény közösséghez tartozott, miközben a császári udvar bizalmát is élvezte.
A későbbi legendák szerint Sebestyén történetét szerzetesi közösségek őrizték és formálták tovább, amelyek a sírja körüli zarándoklatokat is gondozták és az istentiszteleti rendet fenntartották.
Katonai rangja miatt közel állt a császári udvarhoz, mégis titokban a keresztények mellett állt ki, és bátorította a hitükben meggyengülteket.
Végül keresztény hite miatt elfogták és halálra ítélték. A legenda szerint a katonák nyilakkal lőtték át egy kivégzés során, és halottnak hitték.
Egy Iréne nevű római özvegy titokban befogadta és ápolta, amíg fel nem épült. Később újra elfogták és ismét kivégezték.
Második alkalommal már bunkókkal verték halálra, testét pedig egy római csatornába dobták.
Halála után Lucina nevű római asszony temette el. Január 20-án Fábián pápával együtt emlékezik rá az Egyház liturgiája.