Egy örmény származású szerzetes, aki a Júdeai pusztaságban élt, kolostort alapított, és egész életét az imádságnak, a csendnek és a lelki vezetésnek szentelte.
Euthümiusz 377-ben született Meliténében, és már gyermekkorában egyházi nevelésben részesült, miután a város püspöke magához vette.
Fiatalon is az isteni dolgok felé fordult, és már ekkor fegyelmezett, aszketikus életet élt.
Pappá szentelése után a környék szerzeteseinek lelki gondozását is rábízták.
Huszonkilenc évesen elhagyta a várost, és Jeruzsálembe ment, hogy a pusztában éljen remeteéletet.
Fárán vidékén egy barlangban telepedett le társával, Szent Theoktisztosszal, ahol imádságban és böjtben éltek.
Idővel híre ment szentségének, és tanítványok, zarándokok kezdtek hozzá járni, így akarata ellenére közösség formálódott körülötte.
„Senkit se utasítson el többé, aki az üdvösségre akar eljutni.”
Engedelmeskedve a látomásnak, befogadta a hozzá érkezőket, és kolostort alapított a Júdeai pusztában.
473. január 20-án, mély békében halt meg kolostorának templomában, miközben tanítványai körülötte éltek.