A 13. századi Európa egyik legnagyobb kánonjogásza volt, aki világi dicsőség helyett a szerzetesi egyszerűséget és az egyházi szolgálatot választotta.
Pennaforti Szent Rajmund nemesi családban született az Aragóniai Királyságban, Barcelona közelében.
Fiatalon a barcelonai székesegyházi iskolában tanult, majd pappá szentelték, és tanítani kezdett.
Később lemondott hivataláról, és Bolognában egyházjogot tanult, ahol a híres jogi iskola tudósai között szerzett doktori címet.
Tanárként ingyen oktatta diákjait, mert úgy vélte, a tudományt nem szabad pénzért árulni.
Később csatlakozott a domonkos rendhez, és fontos egyházi jogi műveket állított össze, köztük a pápai dekretálisok gyűjteményét.
Rómában IX. Gergely pápa penitenciáriusa és gyóntatója lett, valamint a pápai jogi ügyek tanácsadója.
Később a domonkos rend főnökévé választották, de rövid idő után kérte felmentését, hogy visszatérhessen az egyszerűbb szolgálathoz.
Élete végén ismét Barcelonában élt, és a keresztények és nem keresztények közötti békés együttélésért is dolgozott.
„Irgalmas Istenünk, ki Szent Rajmundot arra választottad, hogy irgalmas szeretettel lehajoljon a bűnösökhöz és a foglyokhoz...”
Halála után közel száz évig élt tiszteletben, majd 1601-ben VIII. Kelemen pápa szentté avatta.