A ciprusi születésű Chozibai Szent György a 6. században a Choziba kolostor és a környező remetelakok csendes világában élt, ahol az imádság, a szolgálat és a vendégszeretet tette ismertté – mégis rejtve maradt a világ szeme elől.
György Ciprus szigetén született, és már fiatalon árvaság és nehéz események formálták lelkét. Ezek a tapasztalatok korán a bűnbánat és a szerzetesi hivatás felé fordították.
Amikor családja házasságra akarta kényszeríteni, elhagyta az otthont, és kolostorba menekült, majd testvéréhez, Hérakleidészhez került a Jordán vidékére.
Végül a Choziba kolostorban talált végleges otthonra, ahol a közösség mellett a hegyekben élő remeték világához is kapcsolódott.
A kolostorban diakónusként szolgált, és tanulta az igazi szerzetesi életet: engedelmességet, alázatot és kitartást a mindennapi küzdelmekben.
Különösen a vendégek és szegények szolgálata kötötte le: a kolostor vendégszeretete miatt gyakran a legnehezebb munkákat is vállalta örömmel.
A perzsák támadása idején előre figyelmeztetett a közelgő veszélyre, majd a kolostor lakóival együtt menekülni kényszerült, őt magát is fogságba ejtették, de végül szabadon engedték.
„Ne izgasd magad, gyermekem! Fejezd be a munkádat; megvárom, amíg jössz.”
Ezekkel a szavakkal búcsúzott tanítványától halála előtt, teljes békében és Istenre hagyatkozva adva vissza lelkét.
Élete végén csendes bölcsesség és mély lelki béke jellemezte, példát adva a szerzetesi élet alázatos, szeretetteljes útjáról.