Antiochiai Szent Lukiánosz pap, teológus és vértanú volt, aki az egyház tanítását és a Szentírás szövegét is formálta, majd hosszú börtön és kínzás után halt meg hitéért.
Lukiánosz Szamoszatában, az Eufrátesz menti Szíriában született előkelő családban. Szülei halála után Edesszába került, ahol egy Makariosz nevű tanító vezetésével kezdte tanulmányait.
Szigorú aszketikus életet élt, elmélyült a Szentírásban, és teológiai tudását később Antióchiában kamatoztatta, ahol pappá szentelték.
Antióchiában teológiai iskolát alapított, amely az ún. antióchiai exegetikai iskola néven vált ismertté, és a bibliai szöveg szó szerinti értelmezésére törekedett.
Munkásságának egyik legfontosabb része a Szentírás szövegének javítása volt: összevetette a görög és héber változatokat, hogy tisztább, pontosabb bibliai szöveget adjon.
Ez a szövegkritikai munka évszázadokra hatással volt, különösen Szíriában és a görög egyház területén, és később más fordítások alapjául is szolgált.
A Diocletianus-féle üldözés idején letartóztatták, és hosszú börtönévek után Nikomédiába hurcolták, ahol a császár elé is vitték.
A börtönben éheztetéssel és kínzásokkal próbálták megtörni, de hitét nem tagadta meg, és mindvégig kitartott a keresztény tanítás mellett.
„Keresztény vagyok!”
Utolsó kihallgatásán már csak ezt ismételte, mielőtt a hagyomány szerint Isten magához hívta hűséges szolgáját.
Egyházi írók, köztük Aranyszájú Szent János és Szent Jeromos is nagy tisztelettel emlékeznek rá, mint a hit és a tanítás hűséges szolgájára.