Oszlopos Szent Simeon egy szíriai remete volt, aki életét egy oszlop tetején töltötte imádságban, böjtben és vezeklésben, miközben ezrek keresték fel tanácsért és gyógyulásért.
A 4. század végén született Szíria és Kilikia határán egy faluban. Ifjúkorában pásztorként élt, majd egy templomi igehallgatás hatására elhívást érzett a szerzetesi életre.
Először helyi aszkéták mellett tanult, majd egy antióchiai kolostorba került, ahol tíz éven át rendkívül szigorú vezeklést gyakorolt, amely már társai ellenállását is kiváltotta.
A kolostor elhagyása után remete lett, és egyre keményebb önsanyargató életet vállalt, köztük hosszú böjtöket és elszigeteltséget a külvilágtól.
Végül egy oszlop tetejére költözött, amelyet fokozatosan magasabbra cserélt. Húsz évig élt egy mintegy húsz méter magas oszlopon, teljes nyilvánosság előtt.
Nappal imádkozott, majd tanított, gyógyított és tanácsot adott a hozzá érkező zarándokoknak, akik Szíriából és távoli országokból is felkeresték.
Éjszakáit és napjainak nagy részét Istennek szentelte, miközben szenvedéseit és testi megpróbáltatásait türelemmel viselte.
„Isten már többször cselekedett így, hogy a lomhábbakon segítsen.”
E szavakkal védték kortársai különleges életformáját, amely sokak számára érthetetlen volt, mégis nagy hatással bírt.
Halála után zarándokhely alakult ki sírja körül, és életét sokan a rendíthetetlen hit és alázat példájaként tisztelték.