Párizsi Szent Genovéva egy imádságos, rendíthetetlen szűz volt, aki hitével és bátorságával megmentette városát a pusztulástól, és egész életében a béke és a remény jelképe lett.
422 körül született Nanterre-ben, egy Gall-római családban, amikor a Római Birodalom nyugati része már hanyatlóban volt, és a népvándorlás hullámai formálták át Európát.
Már gyermekkorában különlegesnek tartották: Szent Germanus felismerte benne a jövő szentjét, és megáldotta, ezzel is megerősítve hivatását.
Tizenöt évesen szüzességi fogadalmat tett, és Istennek szentelt életet élt, böjtben, imában és vezeklésben, miközben sokan különcségei miatt félreértették.
Amikor Attila seregeinek közeledése pánikot keltett Párizsban, Genovéva arra buzdította a lakosságot, hogy ne meneküljenek, hanem bízzanak Istenben.
Bár sokan ellene fordultak, imádságai és kitartása végül megmentette a várost, mert Attila seregei elkerülték Párizst.
Később is sokszor közbenjárt a városért: foglyokat szabadított ki, élelmet szerzett az ostrom alatt álló lakosságnak, és gyógyításairól is ismertté vált.
Idős korára kolostori közösség alakult körülötte, ahol fiatal nők éltek és imádkoztak vele, követve példáját.
502 körül halt meg, és halála után is Párizs védőszentjeként tisztelték, sírja zarándokhellyé vált.