Egy idős püspöktől csak annyit kértek: tagadja meg Krisztust. Ő inkább a halált választotta.
Polikárp Szmirna püspöke volt, és még személyesen ismerte János apostolt. Az apostolok tanítását hűségesen adta tovább.
Nemcsak a kívülről érkező üldözésekkel kellett megküzdenie, hanem az Egyházon belüli megosztottsággal is. Türelemmel, szeretettel és határozottsággal őrizte a közösség egységét.
Rómába is elutazott, hogy a húsvét ünnepléséről tárgyaljon a pápával. Bár nem értettek mindenben egyet, testvéri közösségben váltak el.
Amikor letartóztatni érkeztek érte, nem menekült el. Imádkozott üldözőiért, majd vendégül látta azokat a katonákat is, akik elvezették.
A stadionban a helytartó még megpróbálta rávenni, hogy tagadja meg Krisztust és mentse meg az életét.
„Nyolcvanhat éve szolgálom Őt, és sohasem bántott meg. Hogy mondhatnék átkot Királyomra és Üdvözítőmre?”
E szavak után máglyára ítélték. Hitéhez élete végéig hű maradt, és vértanúként halt meg.
Bátorsága és hűsége az első keresztény nemzedékek egyik legnagyobb példájává tette. Emlékét az Egyház ma is február 23-án ünnepli.