A lány, aki a gazdagság és a hiúság világából indult, végül a szegények szolgálója és az irgalmasság példaképe lett.
Cortonai Margit 1247-ben született egyszerű parasztcsaládban. Gyermekként elveszítette édesanyját, szeretetre és biztonságra vágyott, ezért fiatalon egy gazdag nemes mellett keresett új életet.
Tizenhét évesen már fényűző ruhákban élt, de a külső pompa mögött egy nyugtalan szív rejtőzött. Kilenc évvel később egy tragédia teljesen megváltoztatta az életét.
Amikor kedvese meghalt, Margit szembesült addigi életével. Nem a régi életéhez tért vissza, hanem a megtérés útját választotta, és a ferencesek segítségével új kezdetet keresett.
Kemény vezeklést vállalt, a betegek és szegények szolgálatába állt, és minden erejével azon dolgozott, hogy ne a külső szépség, hanem a szeretet határozza meg őt.
„Leányom.”
Ezt a szót Krisztus szeretetének jeleként élte meg. Margit számára ez jelentette azt, hogy múltja ellenére Isten megbocsátotta és új életre hívta.
Élete végéig imádságban, szolgálatban és irgalmasságban élt. Cortona lakói már életében szentként tekintettek rá.
1297. február 22-én halt meg. Több évszázaddal később, 1728-ban XIII. Benedek pápa a szentek közé emelte.