A szegény családból induló fiúból olyan szerzetes és egyházi vezető lett, aki írásaival és bátor szavaival az egész Egyház megújulásáért küzdött.
Damjáni Péter sokgyermekes, szegény család legkisebb gyermekeként született Ravennában. Szülei korán meghaltak, de rendkívüli tehetsége miatt tanulhatott, és hamar híres lett éles gondolkodásáról és kiváló beszédéről.
28 évesen belépett a Fonte Avellana-i remeteségbe. Nem a világ dicsőségét kereste, hanem az egyszerű, Istennek szentelt életet. Szent Romuáld példáját követve a csendből akart erőt meríteni.
Tehetsége miatt azonban nem maradhatott sokáig háttérben. Remeték és szerzetesek vezetője lett, könyveket írt, és tanácsot adott azoknak is, akik az Egyház jövőjéért feleltek.
Korának problémáival szemben nem hallgatott. Felemelte szavát az egyházi hivatalok megvásárlása, az erkölcsi romlás és a hiteles keresztény élet hiánya ellen.
Bár legszívesebben visszatért volna a remeteség csendjébe, bíboros és Ostia püspöke lett. Diplomáciai küldetéseken is szolgált, ahol békét és megújulást próbált elérni.
„A prédikált szó a nyelvből ered, erejét a prédikáló életmódjától kapja.”
Ezzel arra emlékeztetett mindenkit, hogy a hiteles példamutatás többet ér puszta szavaknál.
Élete végén ismét visszatérhetett a remeteséghez, de továbbra is az Egyház szolgálatában állt. 1072-ben halt meg, hazatérőben egy békítő küldetésből.
Írásai és tanításai miatt később egyháztanítóként tisztelték. Példája azt mutatja, hogy egyetlen ember hite és bátorsága is képes változást elindítani.