Püspökként egy üldözött közösség élén állt, és amikor választania kellett élet és hűség között, félelem nélkül vállalta a vértanúságot.
Szent Sahdoszt a perzsa birodalom egyik legnehezebb időszakában vezette a keresztényeket. Elődje, Simon Barszabbasz vértanú püspök után ő lett Szeleukia-Ktésziphon püspöke.
Egy éjszaka különös álmot látott: egy égig érő fényes létrát, amelynek tetején elődje várta őt. Simon ezt mondta neki: „Gyere fel, Sahdoszt, ne félj! Én tegnap jöttem fel, te ma jössz.”
Sahdoszt megértette az álom üzenetét. Összegyűjtötte a híveket, és felkészítette őket arra, hogy hamarosan üldöztetés vár rájuk.
Rövidesen elfogták őt és 128 társát. Öt hónapig raboskodtak, miközben arra próbálták kényszeríteni őket, hogy tagadják meg hitüket és más isteneket imádjanak.
Sahdoszt mindnyájuk nevében válaszolt: nem engednek a félelemnek, mert számukra Istenhez való hűség fontosabb az életüknél.
„Tiéd a kard, miénk a nyak; tiéd a halál, miénk az élet.”
Ez a mondat foglalja össze Sahdoszt bátorságát: nem a szenvedést kereste, hanem a hűséget választotta minden körülmények között.
342-ben Bet Lapatban kivégezték. Haláláig Istent dicsőítette, és vértanúként emlékezik rá az Egyház.