Harminc éven át építette Észak kereszténységét. Többször mindent elveszített, mégis mindig újrakezdte.
Korán árvaságra jutott, ezért bencés szerzetesek nevelték fel. Nagy Károly császár halála rádöbbentette, milyen mulandó a földi hatalom, ezért Isten szolgálatára adta az életét.
Huszonöt évesen vállalta a szinte lehetetlen küldetést: elvinni a kereszténységet Dániába és Svédországba, ahol elődei sorra kudarcot vallottak.
Templomokat alapított, püspökké szentelték, majd egész Skandinávia misszióját rábízták. Munkájának gyümölcsei lassan kezdtek beérni.
Ekkor minden összeomlott. A normannok lerombolták Hamburgot, a misszió szétesett, társait elűzték, neki pedig menekülnie kellett.
Sokan feladták volna. Oszkár azonban újrakezdte. Évekkel később ismét eljutott Svédországba, ahol a király és sok ember megkeresztelkedett.
„Indulj és menj, és a vértanúság koronájával fogsz megtérni hozzám!”
Fiatal szerzetesként egy látomásban hallotta ezt a hívást. Bár nem halt vértanúként, egész életét a hitért vállalt fáradság és szenvedés jellemezte.
865-ben Brémában halt meg. Tanítványai folytatták a munkát, ezért ma méltán nevezik Észak apostolának.