Özvegyként, vagyonától és szabadságától megfosztva is rendíthetetlenül kitartott hitében, és a korai egyház egyik legnagyobb női alakjává vált.
Olümpiász Konstantinápoly előkelő nemesi családjában született, de korán árvaságra jutott.
Keresztény neveltetést kapott, és fiatalon a hit és a szeretet légkörében nőtt fel.
18 évesen férjhez ment, de férje rövid időn belül meghalt, így fiatal özvegyként maradt egyedül.
Nem volt hajlandó újra férjhez menni, hanem életét teljesen Isten szolgálatának szentelte.
Diakónisszává szentelték, és a Szent Bölcsesség temploma mellett kolostort alapított, ahol imádságban és aszkézisben élt más nőkkel.
Különösen szoros lelki barátság kötötte Aranyszájú Szent Jánoshoz, akit száműzetésében is támogatott.
„Dicsőség Istennek mindenben! Ámen.”
Miután Jánost száműzték és az egyházban üldöztetés kezdődött, ő is célponttá vált, és el kellett viselnie a hatóságok zaklatását.
Végül Nikomédiába száműzték, ahol betegen és szomorúságban halt meg, Istennek szentelt nővérek között.