A 10. század viharos Európájában egy királynéból lett császárné túlélte a hatalmi harcokat, fogságot és száműzetést, mégis a béke és az egyház megújulásának egyik kulcsfigurája lett.
Szent Adelhaide Burgundiában született 931-ben II. Rudolf király és svábföldi Bertha leányaként. Már gyermekkorától a királyságok közti dinasztikus politikai küzdelmek középpontjába került.
Fiatalon Itáliába került, ahol I. Lothár király felesége lett, és hamarosan Lombardia királynéjaként tisztelték.
Férje halála után Berengár hatalmi célból fogságba vetette, megkínoztatta és egy várban tartotta fogva, hogy megtörje és rákényszerítse a házasságot.
Adelhaide azonban megszökött, majd II. Ottó német király segítségével visszanyerte szabadságát, és hamarosan feleségül ment hozzá, így Németország császárnéja lett.
Császárnéként nem a hatalmi döntésekben, hanem az egyház és a kultúra támogatásában vett részt, kolostorokat alapított és a clunyi reformmozgalom támogatója lett.
Férje halála után is jelentős politikai szerepet játszott, fiát és unokáját segítve a birodalom irányításában, miközben időről időre háttérbe kényszerült.
Utolsó éveit a selzi kolostorban töltötte Elzászban, ahol imádságban és szolgálatban élt, miközben még ekkor is közvetített a politikai és családi konfliktusokban.
999-ben halt meg Selzben, életét pedig már halála után is szent életű császárnőként tisztelték.