Szent Miklós Myra püspöke volt, akit legendák szerint rendkívüli csodák és titokban végzett irgalmas tettek tettek ismertté, különösen a szegények és gyermekek védelmezőjeként.
Kevés hiteles történeti adat maradt fenn róla, ezért életét főként későbbi legendák és hagyományok alapján ismerjük, amelyek a 6. századtól kezdtek formálódni.
A hagyomány szerint már születésekor különleges jelek kísérték életét, és már kisgyermekként is a böjt és a hit iránti rendkívüli elkötelezettség jeleit mutatta.
Legismertebb története szerint titokban segített egy elszegényedett családnak: három leánynak adott hozományt, hogy tisztességgel férjhez mehessenek.
Myra városában végül püspökké választották, miután a hagyomány szerint isteni jel mutatta meg személyét a választásra.
Részt vett a niceai zsinaton is, és püspökként aktívan formálta egyháza életét a 4. században.
Egy másik történet szerint egy tengeri viharban bajba került hajósok segítségére sietett, és imájára lecsillapodott a vihar.
Ismert hagyomány szerint három ártatlanul vádolt katonatisztet is megmentett, akik koholt vádak miatt halálra voltak ítélve.
Nevéhez több gyermekekkel kapcsolatos csoda is fűződik, amelyekben ártatlan életeket mentett meg és igazságot szolgáltatott.
Halála után tisztelete gyorsan elterjedt Keleten és Nyugaton is, ereklyéit 1087-ben Bariba vitték, ami tovább erősítette kultuszát Európa-szerte.
A késő középkorban a tizennégy segítő szent közé sorolták, és ma is számos foglalkozás és közösség védőszentjeként tisztelik.