Siracusa egyik előkelő családjából származó fiatal lány volt, akinek élete a hit és a vértanúság példájává vált.
Lúcia beteg édesanyjával Cataniába zarándokolt, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulást kérjen.
Miután édesanyja meggyógyult, Lúcia álmot látott: Szent Ágota bátorította, hogy hitével maga is nagy dolgokra hivatott.
Visszatérve Siracusába, kérte anyját, hogy ne kelljen férjhez mennie, és vagyonát a szegényeknek kezdte adni.
Ez feldühítette a vőlegényét, aki bosszúból a bíróság elé hurcolta őt, mert elvesztette a hozományt és a házasság lehetőségét.
A bíró arra kényszerítette volna, hogy tagadja meg hitét, de Lúcia rendíthetetlenül kitartott Krisztus mellett.
A hagyomány szerint még kínzások sem tudták megtörni: imádsága erejében minden próbálkozás kudarcot vallott.
„Mire vársz? A testem kész a kínra!”
Végül karddal sebezték meg, de nem halt meg azonnal, és még utolsó pillanataiban is a népet tanította.
Halála után a keresztény hagyomány vértanúként tisztelte, és tisztelete már a korai századokban elterjedt.