Szent I. Damazusz pápa a 4. században vezette az Egyházat, miközben megerősítette a római pápa tekintélyét, tisztázta a hitvitákat és fellendítette a vértanúk tiszteletét.
Damazusz körülbelül 305-ben született Rómában, és fiatalon Liberius pápa diákonusa volt, akit a száműzetésbe is elkísért.
Liberius halála után 366-ban viharos pápaválasztás zajlott, amelyben egy ellenpápa, Ursinus is fellépett, és súlyos összecsapások törtek ki Rómában.
Miután Damazusz került Péter székébe, hosszú ideig belső egyházi feszültségekkel kellett szembenéznie, de végül megerősítette pozícióját.
Pápasága idején lezárult az ariánus vita, és Damazusz elfogadta a keleti nagy egyházatyák tanításait, ezzel segítve az egységes hit megerősítését.
Fontos szerepe volt a 381-es I. konstantinápolyi zsinat után a római egyház elsőbbségének hangsúlyozásában, amely a későbbi pápaság tekintélyét is megalapozta.
Előmozdította a latin liturgia használatát, és Szent Jeromost bízta meg a Szentírás latin fordításának elkészítésével, amely a Vulgata alapja lett.
Nagy érdeme volt a vértanúk tiszteletének újjáélesztése: sírfeliratokat készíttetett és gondoskodott emlékük megőrzéséről.
Halála előtt 384-ben még a római katakombák és vértanúsírok gondozását is szívügyének tekintette.
384. december 11-én halt meg Rómában, és a római kereszténység egyik meghatározó alakjaként emlékezik rá az Egyház.