A 16–17. század fordulóján egy francia pap egész életét annak szentelte, hogy megújítsa a lelkipásztori életet és ingyenes oktatást adjon a lányoknak, miközben a hitet és a tudást összekapcsolta a mindennapi életben.
Pierre Fourier 1565. november 30-án született a lotharingiai Mirecourt-ban egy kereskedő fiaként. Már fiatalon a jezsuiták kollégiumában tanult Pont-à-Moussonban, ahol kiemelkedő tehetségét bontakoztatta ki.
Húszévesen ágostonos kanonok lett Chaumousey-ben, ahol a rendi fegyelem hanyatlott. Derűs és határozott természete miatt sok ellenállással találkozott, amikor megpróbálta megújítani a közösség életét.
Plébánosként a nehéz sorsú Mattaincourt faluba került, ahol több mint harminc éven át szolgált. Testvérületeket alapított, hitoktatást végzett, és még a társadalmi problémák enyhítésére is megoldásokat keresett.
Úttörő módon ingyenes oktatást akart bevezetni, először a fiúknál, majd a lányoknál. Munkájában később Boldog Alix Le Clerc is segítette, akivel közösen tanítónői közösséget indított.
Nevelési módszerei korát megelőzték: a lányokat nemcsak írásra és olvasásra tanította, hanem gyakorlati készségekre is, miközben hangsúlyozta a tiszteletteljes bánásmódot minden emberrel, felekezettől függetlenül.
A szerzetesnők világban végzett apostoli munkáját is szerette volna elérni, de korának egyházi szabályai ezt korlátozták, így csak részben valósulhatott meg elképzelése.
Később népmissziókat tartott és az ágostonos kanonokok reformját vezette. Munkáját azonban politikai nehézségek is sújtották, Richelieu bíboros ellenállása miatt száműzetésbe került.
Élete utolsó éveit Felső-Burgundiában töltötte egy női kolostorban szolgálva, ahol 1640. december 9-én halt meg.
Halála után Mattaincourt-ba vitték vissza, sírja ma is zarándokhely. 1730-ban boldoggá, 1897-ben szentté avatták.